Hát akkor elsőként kezdjük egyik legkorábbi filmélményemmel. Még nem is láttam a filmet, amikor anno, bő harminc évvel ezelőtt jó apám mesélt róla, és annyira érzékletesen mesélte el, hogyan nyársalta fel az ősember az őshüllőt egy karóval, hogy amikor úgy tizenöt éve először láttam a filmet, azonnal ráismertem, hogy EZ AZ, erről mesélt nekem György Imre.Annak idején Loana néven futott, ha jól emlékszem. Tegnap este újra műsorra tűzte a TCM (amúgy különösen szeretem ezt az adót), és hihetetlen élvezettel néztem meg újra ezt a bájosan buta, és elképesztő naivitással készült filmet.
Már csak azért is jó, mert nemigen beszélgetnek benne, de még makogni se nagyon. Végül is ősemberekről, előemberekről van szó benne.
Óriási pozitívuma a filmnek, hogy annyira politikailag inkorrekt, hogy szabályszerűen dalolt a szívem örömemben. Szinte minden tabut megszeg, ami a mai világban szent tehén. Példának okáért az elmaradott, brutális előember törzs kifejezetten sötét szőrzetű alanyokból áll (azért a főszereplőnek itt is kék szeme van :-)), a másik, valamelyes művészi tehetséggel, empátiával és civilizációs sejtelmekkel megáldott csoport pedig kivétel nélkül szép, szőke, kaukázusi emberekből áll.
Hát nem gyönyörű?
Ahogyan az is, ahogyan a napsütéses délelőttön a barlang előtt a férfiak dárdákat készítgetnek, az (amúgy kifejezetten szexi) "előhölgyek" pedig elegánsan varrogatnak, szóval a társadalmi szerep már akkor rendesen le volt osztva.
Amúgy van ott minden, T-Rex és vulkán, szerelem és harc, barátság és zordon őstörténelem, egyszóval annyira klasszikus, régi, elképesztően buta film, hogy mindenki számára a legnagyobb szeretettel tudom ajánlani.
Komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése