Ki mondta, hogy rossz filmeket nem érdemes megnézni?Tévedett, van, amikor a rossz film ötleteket ad, felháborít, beindítja a tesztoszteron- és adrenalintermelést, valamiért mégiscsak a világra született, tehát meg kell(ett) nézni.
Ennek híve voltam magam is, amíg meg nem néztem (kétszer!!!) ezt a Tank Girl című khm, izé, na jó: filmet.
Először meglehetősen fáradtan, bevallom, enyhén - üsse kő: nagyon - részegen láttam, aztán mondok magamnak, ez már a delirium tremens lehet, ilyen borzalmat nem lehet csinálni, nézzem már meg még egyszer józanul.
Megnéztem.
A végkövetkeztetés, hogy tényleg van annyira bűnrossz, borzalmas, félelmetes, hátborzongatóan dilettáns, a józan észnek fittyet hányó, ízléstelen, aljas, dilettáns, ésatöbbi film is, amit tényleg nem érdemes megnézni, ha csak nem mazochizmusból, márpedig, higgyék el nekem, én nem ez az alkat vagyok. (A fene enné meg, mekkora reklámot csináltam én most ennek a szörnyűségnek...)
A film története egyike a sci-fi műfaj klasszikus alapötleteinek: elfogy a víz a földről, apokalipszis van, civilizációhiány, bűnbandák, gonosz emberek, lázadók és mutánsok. Ez egy sikerrecept, és erre számítottam magam is. De nem, itt még ezt is sikerült elkúrni, ahogyan a művelt magyar miniszterelnök mondaná.
Pedig a szereposztás meglehetősen sikerült, mondhatni parádés. Malcolm McDowell hasonló műfajú filmekből régi kedvencem, Ice-T, a kétes értékű rapper rendkívűl hitelesen szokta alakítani önmaga négerbűnözői rosszabbik arcát, Naomi Watts-ot láttuk már párszor egészen szép alakításokban... hát maradjon Hollywood és a filmtrösztök örök titka, hogyan sikerült ezen színészeket rávenni erre a tömény borzalomra.
A film logikai cselekménye körülbelül annyira koherens, mint a székely szerénység, vagy a macskahála, a színészi alakítások felett remélhetően szemet huny az utókor, a forgatókönyvírót szemrebbenés nélkül lőném tarkón, aki pedig a kenguru-ember mutánsok és a globális vízhiány közepette úszómedencékben lubickoló low-budget(! - a film szerint, nem szerintem) kuplerájokra kíváncsi, az megérdemelten nézze meg ezt a filmet.
Az egészen hab a tortán a rendező(nő) teljesen nyilvánvalóan, ordítóan, sértően, ordináréan leszbikus viszonyulása a világhoz, erre már szót sem vesztegetek, ez valahogy úgy viszonyul a normális emberi magatartáshoz, mint a magánügyek a melegfesztiválokhoz.
Huh. És mégeccer huh.
Hogy valami jót is mondjak: amíg ilyesmire is van pénz, energia, képzelőerő, addig tán' mégsincs veszve minden. De az is lehet, éppen ezért van ilyen szarban minden.
Az eddigiek dacára mondom, mert ismerem a magunkfajtát: megnézni nem kell, komolyan, az Istenre kérek mindenkit, nehogy. De tényleg. Ne.
